One Direction történet, 6. fejezet

 - Mit szólnál, ha... ha nem is tudom, mondjuk... együtt mennénk a... a ma esti buliba?

 Igaz, azt hogy nem szóltam egy szót se, nem foghattam arra, hogy nem számítottam rá, hogy ez fog következni, hiszen... az előbbi illegális hallgatózásomnak köszönhetően a fiúk következő lépéseit felém mind meg tudtam jósolni. De... erre most hirtelen nem találtam szavakat.

 - Öö, én öm, Liam, én... - megint el kezdtem mutogatni, úgy véltem már kezdhetek tartani tőle, hogy ez egy újabb rossz szokásommá válik.

 - Sziasztok srácok! - lépett ide Louis a semmiből. Oh, Louis, megmentettél!

 - Szia Luo. - köszönt Liam gyilkos tekintettel.

 - Valerie, beszélhetnék veled? - fordult felém Louis.

 - Persze, mond csak. - mondtam.

 - Úgyértem, csak veled. - nézett Liam-re.

 - Igen, Louis, ha nem tűnt volna fel, mi is éppen beszéltünk. - tette a célzott megjegyzést Liam. Mind a hárman tudtuk, hogy ki mit akar a másiktól, de egyikőnk sem tudta a másikról, hogy bárki is tudná az ő szándékát. (Na, ezt most jól megmagyaráztam.)

 - Ó, szia Zayn! - léptem át a két fiú között sebesen Zayn felé véve az irányt. Második megmentőm, azaz kiskapum, amin sikeresen kisurrantam.

 - Mit szeretnél? - nézett rám furcsán Zayn, mikor oda értem hozzá.

 - Semmit. - egy ál grimasz-mosolyt nyomtam az arcomra, ami csak hitetlenebbé tette. - Vagyis... jobb ha nem tudod.

 - Jobb ha nem tudom, hogy... mit szeretnél tőlem?

 - Jaaj, dehogy is! - a fejemre csaptam. Te jó ég! Azt hitte, hogy én most azt akarom tőle? - Majd elmesélem. Mármint... majd elmesélem, ha vége lesz... ha lesz vége.

 Láttam hogy ebbe egy kicsit belegabalyodott, de legalább nem kérdezett vissza. Felsétáltunk a székekért, majd elkezdtük sorban lehordani őket.

*Órákkal később, a party kezdete előtt két órával.*
 Huhh, rendben. - gondoltam. - Akkor most szedjük is össze, milyen hülyeségeket tettem az utóbbi egy napban.
 Mindent végig gondoltam, az elejétől a végéig, minden kis részletet végigrágtam.
 Liamnak végülis sikerült elhívnia... de csak Louis után. Neki addigra már igent mondtam. És Harry... Niall-nek igaza lett. Harry is úgy vélte, vagy legalábbis remélte, hogy együtt megyünk. Félek, hogy ezzel most megbántottam.
 Körbe néztem a szobában; elhatároztam, hogy felöltözök. A fürdést mér kipipáltam, a cipekedés után rám fért.
 Kimásztam az ágyamból, a gardróbom elé álltam. Ugh. - gondoltam. - Mit vegyek fel?
 Tipikus, de bosszant. Nem tudtam, milyen fajta öltözék illik egy ilyen fajta eseményhez.
 Végül - hosszas bíbelődés után - egy farmer és egy fekete pántos póló mellett döntöttem.
 Átöltöztem, bele néztem a tükörbe. A hajammal nem csináltam semmit, még csak meg sem fésültem, hagytam kibontva, kócosan. A szemfestéket különösképp nem szeretem, úgyhogy csak egy kis kontúrt adtam tekintetemnek. Már így is túl sokat foglalkoztam magammal.
 Felvettem egy sötét lila vékony pulcsit, már indultam volna ki, mikor eszembe jutott valami. Cipőt nem is választottam, edző cipőbe mégsem mehetek. Vagy mégis?
 Kinyitottam a cipős szekrényt, majd Niall cipőit arrébb túrva megtaláltam a telitalpú fekete magassarkúmat. Ez pont megfelel.
 Belebújtam, majd kikopogtam a folyosóra. Ránéztem még gyorsan az órára, már csak kevesebb mint egy óránk van a buli kezdetéig.
 Lerohantam - már amilyen gyorsan tudtam abban a cipőben - a lépcsőn, majd be a bálterembe. Egészen kicsinosítottuk, már szinte rá lehetett fogni egy gyengébb diszkó kifejezést.
 - Ejha, jól nézel ki! - mondta Zayn.
 - Köszi. - pirultam el.
 Harry és Louis odajöttek hozzánk.
 - Eleanor már elment? - kérdeztem.
 - Igen, már egy jó ideje. - mondta Louis.
 Bólogattam, majd körülnéztem.
 - Mit fogunk addig csinálni, amíg meg nem jönnek a többiek? - kérdeztem.
 - Én elindítom a zenét, ti szerintem menjetek ki, és fogadjátok az érkezőket. - mondta Zayn.
 - Máris? De hisz még van majdnem egy teljes óra a kezdésig.
 - Tudom, de mindig vannak, akik előbb érkeznek.
 - De ennyivel?
 Zayn csak megrántotta a vállát, majd elindult a DJ pult felé.
 - Akkor gyertek. - mondtam, és kimentünk a ház elé.
 Szépen lehűlt a levegő, be is sötétedett.
 Már vagy tíz perce toporogtunk ott, mikor Zayn is megjelent Perrie-vel.
 - Na, mi van? - kérdezte.
 - Hideg, drágám, hideg van. - kezdtem el ugrálni. A kezeim majd le fagytak.
 - És nem jött eddig senki. - tette hozzá Louis.
 - Jut eszembe! Nem láttátok Niall-t? - kérdezte Harry.
 - Nem, utoljára egy pár órája láttam, mielőtt segítettem volna neked pakolni, Valerie. - nézett rám Zayn.
 - Én is. - helyeselt Liam.
 Én nem mondtam semmit, végül is én nem láttam akkor őt, amikor a többiek, én csak hallottam... Gyorsan elkergettem a gondolatot, és újból pattogni kezdtem.
 - Áh, menjünk be! Úgyse jön még senki! Ha eddig nem jött, akkor erősen kétlem, hogy...
 De ebben a pillanatban egy fiú és egy lány jelent meg a távolban, látszólag felénk tartottak.
 - Azt mondod? - vigyorgott Zayn.
 - Rendben, akkor őket még megvárjuk. - duzzogtam.
 Nem sietett a páros, szép lassan sétálgattak, látszólag élvezték egymás társaságát.
 Én is híve vagyok az e féle párkapcsolatoknak, de kérlek, ne most. - gondoltam.
 - Bráhh, megfagyok. - topogtam tovább. Éreztem ahogy valaki a vállamra teríti a kabátját. Hátra néztem, Louis volt az. - Köszi. - mosolyogtam zavartan.
 Mikor még nem ismertem ezt a négy tökkelütött fiút személyesen, Lou volt a kedvencem. Mindig elképzeltem, hogy egyszer találkozunk, elhív randira, ott megcsókol és...
 De azóta változtak a dolgok. Megismertem Eleanort, láttam mennyire szeretik egymást, mennyire jól megvannak együtt, és nem akartam ezt tönkretenni. Mindeddig elnyomtam érzéseimet, de most, hogy puha kabátja a vállamon van, ilyen közel érzem illatát, teljesen elbódított.
 Louis-ra néztem, oda akartam menni hozzá, mikor egy nagyon közeli lépést hallottam magam előtt. Odakaptam a fejemet, a fiú és a lány már itt álltak.
 - Niall? - esett le az állam.
 - Sziasztok! - köszönt a lány.
 - Szeretnék bemutatni nektek valakit. Srácok, ő itt Amy. - mutatott rá. A lány elvörösödött, majd félénken elvigyorodott. - Amy, ők itt a One Direction, és ő Perrie, ő meg Valerie.
 - Hello! - köszöntünk.
 - Oh, akkor már bemehetünk... végre. - fújtam egy nagyot, mire mindenki elnevette magát.
 Ahogy beléptünk az ajtón megcsapott a meleg, máris jobban éreztem magamat. Visszaadtam Louis-nak a kabátját, és elmentem a mosdóba. Mire vissza értem a buli helyszínére, az ott lévő emberek száma igencsak megnőtt, huszonöten lettek pár perc alatt.
 - Ejha. - mondtam a srácoknak, mikor odaértem a keverőpulthoz, ahol voltak.
 - Mondtam, hogy vannak akik előbb jönnek. - kacsintott Zayn, majd felhangosította a zenét. Újabb csapat jött be az ajtón, egyenesen az italok felé tartottak.
 - Ó - mondtam. - Úgy látom lesz itt még zűrzavar.
 - Még szép hogy lesz! - mondta Louis, megfogta a karomat, és odahúzott engem is az italos bódéhoz. - Nos, milyet kérsz? - kérdezte.
 - Louis, én nem... - próbáltam volna tiltakozni, de incselkedőn felhúzta szemöldökét, és ezzel csapdába csalt. - Na jó. - rántottam meg a vállamat, majd egy átlátszó üvegre mutattam. A neon cikázó fényektől nem láttam, mi van ráírva.
 - Hát, látom nem vagy kis pályás. - nevetett. Töltött két kis pohárba, majd az egyiket odaadta nekem, a másikat ő vette kezébe.
 - Háromra! Egy, kettő... - számolt, majd mindketten lehajtottuk.
 - Uuulee... - ráztam meg a fejem. - Ez nem volt gyenge.
 Az emberek egyre többen voltak, olyan nyolcvan-kilecven valamennyit mondtam volna.
 Az italok is jócskán megfogyatkoztak, a buli hivatalos kezdete után egy fél órával már több mint a negyede eltűnt. Bennem sem volt kevés pia.
 A zene egyre gyorsabb volt, szinte már nem is táncoltunk, csak ugrálunk. Louis elment WC-re, én addig sétáltam egyet az emberek között. Nem kevés érdekes dolognak voltam a szemtanúja...

One Direction történet, 5. fejezet

 Harry kapott az alkalmon, felkapott és elsétált velem az ágyig. Óvatosan ledobott, majd fölém hajolt.
 - És most? - kérdeztem.
 Válasza egy újabb csók volt, de most hevesebb. Tudtam hogy ennek nem lesz jó vége.
 Végigsimítottam hátán, amit sikeresen félreértelmezett...
 Egy pillanatra elvált tőlem, amíg megpróbálta lefejteni rólam pólómat. Ezt még nem akartam, úgyhogy visszahúztam magamhoz, és ajkait újból birtokomba vettem. Ezen egy kicsit meglepődött, talán eleinte nem is tetszett neki, de hamar át adta magát nekem. Teljes testével hozzám simult.
 Ebben a pillanatban hallottam, hogy nyílik az ajtó.
 Villámsebességgel löktem le magamról Harry-t, majd kipattantam az ágyból, és elléptem tőle néhány lépést.
 Az ajtóban Niall állt, és döbbenten nézett ránk.
 - Ömm, mi csak... - kezdtem el mondani, de nem tudtam hogy folytassam. Végülis nem is tudtam, mi a fenét csináltunk mi itt az előbb.... Vagy ha azt tudtam is, megmagyarázni már nem ment volna olyan könnyen.
 Niallre néztem, aki épp a hasamat nézte. Oda kaptam a tekintetemet: a pólóm nem kicsit felgyűrődött ott, ahol Harry megpróbálta levenni rólam. Gyorsan lehúztam és kisimítottam.
 - Figyelj Niall, ööö, nem tudom mit szokás mondani ilyen helyzetben, de én... vagyis hogy izé...
 Gondolom ebből sokat értett. Megpróbáltam a kezemmel is mutogatni, hátha ő többet ért belőle, mint én.
 Niall még mindig kábultam a meglepettségtől pislogott párat, majd lassan és ügyetlenül kihátrált az ajtón.
 - Upsz... - a fejemet egyben rák vörösnek, és sápadtnak éreztem. Ez nagyon meleg helyzet volt. Harry még mindig az ágyon ült, ő is megdermedve. Semelyikőnk nem tudta, most mit kéne tennie vagy mondania... ez a helyzet úgy ahogy volt el volt cseszve.
 Fogtam magamat, és bevonultam a fürdőbe, jobb hirtelen nem jutott eszembe.
 Leültem a padlóra.
 Percekig ültem ott, egyre jobban áthatolt a kő hidege nadrágomon. Úgy döntöttem nem leszek nyuszi és kimegyek.
 Nagy nehezem feltápászkodtam, és ráraktam a kezemet a kilincsre.
 Egy pillanat erejéig elgondolkodtam, mit is kéne tennem most. Mérlegeltem a helyzetet, úgy döntöttem kimegyek.
 Lenyomtam a kilincset, de amint kattant az ajtó, jelezve hogy azonnal nyílik, bátorságom hirtelen szertefoszlott, és gyorsán visszarántottam a kezemet.
 Idegesen elkezdtem fel-alá járkálni, majd a csaphoz léptem, hogy megmossam az arcomat.
 Belenéztem a tükörbe. A legrosszabbra számítottam, ahhoz képest nem is volt olyan brutális a látvány ami fogadott.
 Tipikus hétköznapi lány voltam: barna haj, barna szem. Bár most a kelletnél kicsit sápadtabb voltam, de ezt elkönyveltem az előbbi incidens következményeképp.
 Sóhajtottam és elindultam az ajtó felé. Megálltam előtte, becsuktam a szememet. A kilincsért nyúltam, de elvétettem a fogást csukott szemmel. Szó szerint a sötétben tapogatóztam.
 Második próbálkozásra megvolt a nyitó tárgy, majd le is nyomtam, hallottam ahogy az ajtó megnyikordul ahogy kinyílik, és én kiléptem rajta.
 Kinyitottam a szememet, szemben álltam az ággyal. Apróbb csalódás ért, mikor nem találtam benne Harry-t, őszintén megvallva arra számítottam, hogy még mindig benne ül.
 Körülnéztem a lakosztályon, de sehol nem volt senki. Vagyis sehol nem volt Harry.
 Felkaptam az étkezőből egy széket, és el indultam vele le a bálterembe. Igen, ez volt az eredeti célom, mielőtt Harry el nem terelte a figyelmemet...
 Út közben meg kellett egyszer állnom, a szék fémből volt, én meg nem voltam a legjobb erőmben... leraktam a széket és fújtam egy nagyot. Megrázogattam a kezemet, majd vettem volna megint fel, ha nem hallok meg egy ismerős hangot a mellettem lévő szobából...
 - Szóval, Louis, arra gondoltam, hogy elhívom őt a bulira. Tudom, nincs rá sok esély, hogy igent mond, de ha már beleírtuk a belépő apróbetűs részébe, hogy akik párba jönnek, azok bla, bla, bla, és érted, pont a házigazdák jönnének egyedül... nem tudom, érted-e miről beszélek.
 - Igen Liam, értem. Csak tudod...
 - Igen?
 - Mielőtt ezt el mondtad, én is arra gondoltam, hogy elhívom őt.
 - Mi? És Eleanor?
 - Eleanor? Tudod, hogy ő nem tud jönni. És arra gondoltam, ha ő nem jön, miért ne jöhetne Valerie velem...
 A nevem hallatán egy pillanatra megállt a szívem. Te jó ég. Most rólam beszélnek?
 - Na ne már, srácok, ez most komoly? Hívjátok el mind ketten, és amelyikőtöknek igent mond, azzal megy el. Hát nem egyértelmű? Miért bonyolítjátok ennyire? - magyarázta Zayn.
 - Sziasztok! Ki szeretne kit elvinni a buliba? - hallottam Niall hangját.
 - Lényegtelen, még nem tudjuk kivel jön. - Mondta Liam.
 - De mégis ki? - kérdezte Niall.
 - Valerie.
 - Oh, hogy ő...
 - Miért, mi van vele? Már valaki mással megy? Veled? Már megkérdezted? Igent mondott? - bombázta ostoba kérdéseivel Liam.
 - Mi? Dehogy is... - rázta a fejét Niall. - Én valaki mással megyek.
 - Óóó, tényleg? - hallottam Louis hangján, hogy vigyorog. - És kiveeel?
 - Majd meglátod. - mondta Niall.
 - Na de állj, várjunk egy pillanatot. - kezdett bele Liam. - Ha Val nem veled megy a buliba, mégis kivel?
 - Nos, nem tudom, de... Van egy olyan sejtésem, hogy Harryvel. - Niall elnyelt valamit a többiek elől, ez nagyon érződött a hangján. De ezért most kivételesen hálás voltam neki.
 - Honnan veszed? - csüggedt le Louis.
 - Csak tudom. - Ezeregy hálám Niall-nek, hogy nem megy bele a részletekbe.
 - Na mindegy, én azért megkérdezem, legfeljebb közli velem, hogy mi a szitu. - szegezte le Liam.
 - Oké, akkor én is. - zárta le Louis.
 Nem szóltak pár másodpercig, kezdett gyanús lenni a csönd. Gyorsan felkaptam a széket és leszaladtam vele a lépcsőn, nem is néztem hátra. Csak most gondoltam bele, mi lenne ha rájönnének, hogy én mindezt hallottam...
 Elhelyeztem a széket valahol a fal mellet, majd mentem volna következőért, mikor valaki utamat állta.
 - Hé Valerie, mi szólnál hozzá, ha... - kezdte kérdését Liam.

One Direction történet, 4. fejezet

''Szorít az idő, de azért tegyél úgy, mintha a világ összes perce a miénk lenne.''

 A kibérelt régi báltermet az alaksorból próbáltuk kicsinosítani - kisebb nagyobb sikerekkel.
 Liam és Louis asztalokat toltak be, Niall székeket hozott. Zayn őszintén fogalmam sem volt róla, hol lehetett. Harry-t a derekamon éreztem.
 - Mi újság, megint próbálkozol? - kérdeztem gúnyosan vigyorogva.
 - Szeretnéd? - vigyorgott ő is, a nyakamba.
 - Őszintén? - fordultam felé. - Azt szeretném, ha ezt felakasztanád a bejáratra. - nyomtam a kezébe egy neon konfettiket szóró tasakot.
 Oldalra döntötte a fejét. Lebiggyesztette az ajkát, és boci szemekkel pislogott.
 - Mmmm... csak egy picit...
 Visszafordultam az asztalhoz. Nem fog nyerni. Pár pillanat múlva beletörődött, és csak a nyakamon futtatta végig két ujjának végét, majd elszivárgott.
 Folytattam a papírok szétválogatását. Talán még két perc sem telt el, mikor Zayn lépett be hulla fejjel.
 Ezen muszáj volt elnevetnem magamat.
 - Oh, sajnálom! - tettem fel védekezően a kezemet. - Csak tudod ez a beállás... - tovább nevettem.
 Zayn odasuhant hozzám, majd a fülembe súgta:
 - Hol a fenében van a férfi WC?
 Ezen mégjobban nevettem.
  - Ba-balra a-a folyosó vé-égén...
 Ez tragikus. Szegény Zayn most mit érezhet, én meg majd be pisilek rajta.
 Mint a késöbbiekben kiderült, Zayne-baby a női mosdóba nyitott be a férfi helyett... valaki felcserélte az ajtón a jeleket.
 Gyorsan befejeztem a lapok szortírozását, és elindultam a szobánk felé áthordani onnan is a székeket.
 A harmadik lépcsőfordulónál tartottam, mikor eljutott az agyamig az előző kép. Nem láttam az ajtóra aggatott konfetti-tatyit, mikor elmentem mellette. Különösképp nem törődtem vele, majd visszafelé megnézem.
 Benyitottam a szobánkba, de bár ne tettem volna. Konfettieső zúdult rám, amitől összeszorítottam a szememet, és ugyanaz a vélemény: bár ne tettem volna. Harry ajkát éreztem az enyémen.
 Bár ne tettem volna, de a pillanat hevében... visszacsókoltam.
 Nem is volt olyan rossz. Először egyik, majd másik kezemmel markoltam bele isteni göndör hajába. Kezével egy ügyes mozdulattal közelebb húzta magához derekamat. Egész testemet átjárta és megrengette egy elképesztő eufórikus érzés, ami mint villámcsapásként járt át. Fél kézzel végigsimítottam melkasán, mire belemosolygott csókunkba. Ez kissé éberré tett, eltoltam magamat tőle. Visszahúzott.
 - Harry - leheltem.
 Kinyitotta a szemét.
 - Igen?
 - Ne...
 Lágyan megráztam a fejemet.
 - Nem szeretnéd? - mosolygott. Lassan elkezdte csókolgatni a nyakamat. - Ezt sem? - egyre lejjebb haladt. - Akkor gondolom ezt sem... - lejjebb húzta vállamon a pólót, ott folytatták ajkai útjukat.
 - Nem... - mondtam rekedten - ezt nem. De ezt...
 Megfogtam az arcát és megcsókoltam.
 - Mi van, meggondoltad magad? - kérdezte gúnyos vigyort öltve arcára.
 - Nem. - újból megcsókoltam. - De ez jól esik.

One Direction történet, 1-3. fejezet

  Hi everyone! Már rögtön a lényegre térek, nem szaporítom a szót: mivel a blogokat általában a harmadik fejezettől kezdik el olvasni az emberek (ismerős? nyugi, én is ezt csinálom :D) , mert onnantól kezd beindulni a sztori, onnan lesz érdekes a történet, nos, én ezért arra gondoltam, hogy miért írnám meg az első három potya fejezetet, (amiben itt épp Valerie ismerkedne meg az 1D-vel), mikor azt úgysem olvasná el senki? Ezért íme, egy pár soros összefoglaló a három fejezet helyett, hogy azért nagyjából képben legyetek:

  Valerie találkozik Liam-mel, aki bemutatja őt az 1D többi tagjának. Val hozzájuk költözik, így az iskola is könnyebben elérhetővé válik számára. Neki igazából mindig is Louis tetszett a banából, de amióta megismerte Eleanor-t, nincs szíve megemlíteni ezt Louis-nak.

  Itt tartunk épp, most egy bulira készülnek (Harry-re rájött a 'partizhatnék'), ahova Eleanor sajnos nem tud majd jönni, de az előkészületekben nagylelkűen segédkezik. A negyedik fejezet holnap kerül fel, addig is ötletben gazdag kommenteket kérek, melyik fiúnak jöjjön be Valerie! ;)