One Direction történet, 6. fejezet

 - Mit szólnál, ha... ha nem is tudom, mondjuk... együtt mennénk a... a ma esti buliba?

 Igaz, azt hogy nem szóltam egy szót se, nem foghattam arra, hogy nem számítottam rá, hogy ez fog következni, hiszen... az előbbi illegális hallgatózásomnak köszönhetően a fiúk következő lépéseit felém mind meg tudtam jósolni. De... erre most hirtelen nem találtam szavakat.

 - Öö, én öm, Liam, én... - megint el kezdtem mutogatni, úgy véltem már kezdhetek tartani tőle, hogy ez egy újabb rossz szokásommá válik.

 - Sziasztok srácok! - lépett ide Louis a semmiből. Oh, Louis, megmentettél!

 - Szia Luo. - köszönt Liam gyilkos tekintettel.

 - Valerie, beszélhetnék veled? - fordult felém Louis.

 - Persze, mond csak. - mondtam.

 - Úgyértem, csak veled. - nézett Liam-re.

 - Igen, Louis, ha nem tűnt volna fel, mi is éppen beszéltünk. - tette a célzott megjegyzést Liam. Mind a hárman tudtuk, hogy ki mit akar a másiktól, de egyikőnk sem tudta a másikról, hogy bárki is tudná az ő szándékát. (Na, ezt most jól megmagyaráztam.)

 - Ó, szia Zayn! - léptem át a két fiú között sebesen Zayn felé véve az irányt. Második megmentőm, azaz kiskapum, amin sikeresen kisurrantam.

 - Mit szeretnél? - nézett rám furcsán Zayn, mikor oda értem hozzá.

 - Semmit. - egy ál grimasz-mosolyt nyomtam az arcomra, ami csak hitetlenebbé tette. - Vagyis... jobb ha nem tudod.

 - Jobb ha nem tudom, hogy... mit szeretnél tőlem?

 - Jaaj, dehogy is! - a fejemre csaptam. Te jó ég! Azt hitte, hogy én most azt akarom tőle? - Majd elmesélem. Mármint... majd elmesélem, ha vége lesz... ha lesz vége.

 Láttam hogy ebbe egy kicsit belegabalyodott, de legalább nem kérdezett vissza. Felsétáltunk a székekért, majd elkezdtük sorban lehordani őket.

*Órákkal később, a party kezdete előtt két órával.*
 Huhh, rendben. - gondoltam. - Akkor most szedjük is össze, milyen hülyeségeket tettem az utóbbi egy napban.
 Mindent végig gondoltam, az elejétől a végéig, minden kis részletet végigrágtam.
 Liamnak végülis sikerült elhívnia... de csak Louis után. Neki addigra már igent mondtam. És Harry... Niall-nek igaza lett. Harry is úgy vélte, vagy legalábbis remélte, hogy együtt megyünk. Félek, hogy ezzel most megbántottam.
 Körbe néztem a szobában; elhatároztam, hogy felöltözök. A fürdést mér kipipáltam, a cipekedés után rám fért.
 Kimásztam az ágyamból, a gardróbom elé álltam. Ugh. - gondoltam. - Mit vegyek fel?
 Tipikus, de bosszant. Nem tudtam, milyen fajta öltözék illik egy ilyen fajta eseményhez.
 Végül - hosszas bíbelődés után - egy farmer és egy fekete pántos póló mellett döntöttem.
 Átöltöztem, bele néztem a tükörbe. A hajammal nem csináltam semmit, még csak meg sem fésültem, hagytam kibontva, kócosan. A szemfestéket különösképp nem szeretem, úgyhogy csak egy kis kontúrt adtam tekintetemnek. Már így is túl sokat foglalkoztam magammal.
 Felvettem egy sötét lila vékony pulcsit, már indultam volna ki, mikor eszembe jutott valami. Cipőt nem is választottam, edző cipőbe mégsem mehetek. Vagy mégis?
 Kinyitottam a cipős szekrényt, majd Niall cipőit arrébb túrva megtaláltam a telitalpú fekete magassarkúmat. Ez pont megfelel.
 Belebújtam, majd kikopogtam a folyosóra. Ránéztem még gyorsan az órára, már csak kevesebb mint egy óránk van a buli kezdetéig.
 Lerohantam - már amilyen gyorsan tudtam abban a cipőben - a lépcsőn, majd be a bálterembe. Egészen kicsinosítottuk, már szinte rá lehetett fogni egy gyengébb diszkó kifejezést.
 - Ejha, jól nézel ki! - mondta Zayn.
 - Köszi. - pirultam el.
 Harry és Louis odajöttek hozzánk.
 - Eleanor már elment? - kérdeztem.
 - Igen, már egy jó ideje. - mondta Louis.
 Bólogattam, majd körülnéztem.
 - Mit fogunk addig csinálni, amíg meg nem jönnek a többiek? - kérdeztem.
 - Én elindítom a zenét, ti szerintem menjetek ki, és fogadjátok az érkezőket. - mondta Zayn.
 - Máris? De hisz még van majdnem egy teljes óra a kezdésig.
 - Tudom, de mindig vannak, akik előbb érkeznek.
 - De ennyivel?
 Zayn csak megrántotta a vállát, majd elindult a DJ pult felé.
 - Akkor gyertek. - mondtam, és kimentünk a ház elé.
 Szépen lehűlt a levegő, be is sötétedett.
 Már vagy tíz perce toporogtunk ott, mikor Zayn is megjelent Perrie-vel.
 - Na, mi van? - kérdezte.
 - Hideg, drágám, hideg van. - kezdtem el ugrálni. A kezeim majd le fagytak.
 - És nem jött eddig senki. - tette hozzá Louis.
 - Jut eszembe! Nem láttátok Niall-t? - kérdezte Harry.
 - Nem, utoljára egy pár órája láttam, mielőtt segítettem volna neked pakolni, Valerie. - nézett rám Zayn.
 - Én is. - helyeselt Liam.
 Én nem mondtam semmit, végül is én nem láttam akkor őt, amikor a többiek, én csak hallottam... Gyorsan elkergettem a gondolatot, és újból pattogni kezdtem.
 - Áh, menjünk be! Úgyse jön még senki! Ha eddig nem jött, akkor erősen kétlem, hogy...
 De ebben a pillanatban egy fiú és egy lány jelent meg a távolban, látszólag felénk tartottak.
 - Azt mondod? - vigyorgott Zayn.
 - Rendben, akkor őket még megvárjuk. - duzzogtam.
 Nem sietett a páros, szép lassan sétálgattak, látszólag élvezték egymás társaságát.
 Én is híve vagyok az e féle párkapcsolatoknak, de kérlek, ne most. - gondoltam.
 - Bráhh, megfagyok. - topogtam tovább. Éreztem ahogy valaki a vállamra teríti a kabátját. Hátra néztem, Louis volt az. - Köszi. - mosolyogtam zavartan.
 Mikor még nem ismertem ezt a négy tökkelütött fiút személyesen, Lou volt a kedvencem. Mindig elképzeltem, hogy egyszer találkozunk, elhív randira, ott megcsókol és...
 De azóta változtak a dolgok. Megismertem Eleanort, láttam mennyire szeretik egymást, mennyire jól megvannak együtt, és nem akartam ezt tönkretenni. Mindeddig elnyomtam érzéseimet, de most, hogy puha kabátja a vállamon van, ilyen közel érzem illatát, teljesen elbódított.
 Louis-ra néztem, oda akartam menni hozzá, mikor egy nagyon közeli lépést hallottam magam előtt. Odakaptam a fejemet, a fiú és a lány már itt álltak.
 - Niall? - esett le az állam.
 - Sziasztok! - köszönt a lány.
 - Szeretnék bemutatni nektek valakit. Srácok, ő itt Amy. - mutatott rá. A lány elvörösödött, majd félénken elvigyorodott. - Amy, ők itt a One Direction, és ő Perrie, ő meg Valerie.
 - Hello! - köszöntünk.
 - Oh, akkor már bemehetünk... végre. - fújtam egy nagyot, mire mindenki elnevette magát.
 Ahogy beléptünk az ajtón megcsapott a meleg, máris jobban éreztem magamat. Visszaadtam Louis-nak a kabátját, és elmentem a mosdóba. Mire vissza értem a buli helyszínére, az ott lévő emberek száma igencsak megnőtt, huszonöten lettek pár perc alatt.
 - Ejha. - mondtam a srácoknak, mikor odaértem a keverőpulthoz, ahol voltak.
 - Mondtam, hogy vannak akik előbb jönnek. - kacsintott Zayn, majd felhangosította a zenét. Újabb csapat jött be az ajtón, egyenesen az italok felé tartottak.
 - Ó - mondtam. - Úgy látom lesz itt még zűrzavar.
 - Még szép hogy lesz! - mondta Louis, megfogta a karomat, és odahúzott engem is az italos bódéhoz. - Nos, milyet kérsz? - kérdezte.
 - Louis, én nem... - próbáltam volna tiltakozni, de incselkedőn felhúzta szemöldökét, és ezzel csapdába csalt. - Na jó. - rántottam meg a vállamat, majd egy átlátszó üvegre mutattam. A neon cikázó fényektől nem láttam, mi van ráírva.
 - Hát, látom nem vagy kis pályás. - nevetett. Töltött két kis pohárba, majd az egyiket odaadta nekem, a másikat ő vette kezébe.
 - Háromra! Egy, kettő... - számolt, majd mindketten lehajtottuk.
 - Uuulee... - ráztam meg a fejem. - Ez nem volt gyenge.
 Az emberek egyre többen voltak, olyan nyolcvan-kilecven valamennyit mondtam volna.
 Az italok is jócskán megfogyatkoztak, a buli hivatalos kezdete után egy fél órával már több mint a negyede eltűnt. Bennem sem volt kevés pia.
 A zene egyre gyorsabb volt, szinte már nem is táncoltunk, csak ugrálunk. Louis elment WC-re, én addig sétáltam egyet az emberek között. Nem kevés érdekes dolognak voltam a szemtanúja...