One Direction történet, 7. fejezet

/Louis szemszöge/

 Miután végeztem a dolgommal, kitártam a WC ajtót, és Eleanorral találtam szembe magamat.

 - Ele... ömm... - nem értettem a helyzetet - ... mit keresel te itt?

 - Mégis el tudtam jönni. Hát nem csodás? Gyere, hallom már igen felpezsdült a hangulat! - húzott maga után után a folyosóról be a terembe.

 Harry ment el előttünk egy teli pohárral a kezében. Mikor meglátott minket, gyorsan odasietett hozzánk.

 - Louis! Valerie már mindenhol keres...

 - Keresi a pót italokat? - vágtam gyorsan a szavába. Harry szerencsére gyorsan kapcsolt, mikor meglátta Eleanor-t.

 - Óh, szia El! Hát te? - terelte egy gyorsan a témát.

 - Lemondták az utazást, hosszú történet. Egy kis kavarodás történt. - felelte Eleanor.

 - Mindenesetre jó hogy itt vagy, igaz Louis? - boxolt vállba. Én csak bólogattam, majd mikor El nem nézett oda, egy jól irányzott szemrehányó pillantást vetettem Harrryre.

/Valerie szemszöge/

 Láttam hogy Harry felém igyekszik, ezért megálltam és megvártam.

 - Na, mi újság? - kérdeztem.

 - ??? - próbálta túlkiabálni a tömeget.

 - Mi? Nem hallom!

 - ???

 - Hangosabban!

 - ???

 - Mi van?
 - ??? !!!

 - Harry esküszöm, hogy nem...

 - Louis... ??? ...ne... ??? ...nem vele... ??? ...jó?
 - Mi nem vele? - próbáltam abba az infóba kapaszkodni, ami nyílvánvaló volt. Nem akartam találgatni, mit is mondhatott, nehogy félreértés legyen belőle.

 - N...?...m ve... ??? ...e jöt... ???

 - Ki nem jött vele?

 - Te!

 - Kivel nem jöttem?

 - Sziasztok! - lépett oda Louis.

 - Louis! - vigyorogtam. - És... Eleanor?

 - Igen, mégis el tudott jönni. - bólogatott nagyokat, célzatosan Louis.

 - Rendben, akkor majd később mesélsz. - mondtam, és megfogtam Harry karját, hogy arrébb tudjam húzni. Értette mit szeretnék, és gyorsan elsiettünk az italos pultokhoz.

 Harryvel is legyűrtünk még néhány pohár piát. Már néha megingott alattam a talaj.

 - Kérsz mégegyet? - kérdezte Harry az üveggel a kezében. A poharamra pillantottam. Hánnyal ihattam már meg? 

 - Nem, kö-öszi... - hupsz, a hangom. Elcsuklott. Úristen, részeg vagyok?

 Nem éreztem különösképp semmit máshogy, igaz voltak dolgok, melyek tompábbak vagy élesebbek voltak, illetve mások.

 - Jó ez a szám, nem? - kérdezte. Táncolva haladtunk a szoba közepére. 

 - Igen, az. - közelebb léptem hozzá, így táncoltunk tovább.

 Már szinte két ujjnyira voltunk egymástól, mikor véletlen megbotlottam és nekiestem.

 - Bocsi... - Na, ez már tényleg gáz volt.

 - Semmi rosszat nem tettél. - Mondta. - Sőt...

 Hirtelen nem tudtam, mire gondol, de nem tétovázott tudatni velem.

 Ajkai mohón támadtak az enyémre. Nem ellenkeztem. Menj a pokolba, alkohol!
 Teljes testemmel hozzásimultam az övéhez. A többi ember körülöttünk csak zavaró tényezőnek bizonyult, semmi értelmét nem láttam, hogy közöttük maradjunk.

 - Gyere... - súgtam a fülébe. Kihúztam a tömegből, majd körülnéztem, merre mehetnénk.

 - Van ötleted? - kérdeztem.

 Egy pillanatra elgondolkodott, majd balra kezdett húzni. A raktár előtt megállt.

 - Megfelel? - kérdezte. 

 - Tökéletes. - feleltem.

 Bementünk, majd magunkra zártam az ajtót.